A kedvezőtlen időjárási előrejelzések ellenére mindhárom napot igazi kiránduló időben töltöttük, semmit nem hagytunk ki, a tervek szerint zajlott minden. Harminchárom emberrel gurultunk első nap a tokaji hegyet jobbról kerülve Erdőbénye felé. Előtte még megálltunk az enni és innivaló készletünket feltölteni, tudván az ünnepek alatt nem lesz lehetőség erre. Jól jött a csapatnak az autós segítség, amit Blazsán Mónikának ezúton is köszönünk. Bizony a dimbes-dombos vidék nekünk nem hazai pálya, ezért előfordult olykor tolni kényszerült egynehány ember a kerékpárokat, de senki nem csüggedt, hiszen a pihenők alkalmával újult erővel lendültünk neki és a hegyek látványa is igen csábító volt.

Megkóstoltuk az Aranyosi-völgyben a friss forrás vizet, majd haladtunk tovább. A szállásra érkezve mindenki elfoglalta szobáját és jöhetett a vacsora, igen megéhezett a társaság a hosszú és erőt kívánó úton. Szalonnasütést követően még korai volt az estéhez, ezért felkapaszkodtunk a várhoz, felhőtlen vidámság uralkodott már ekkor, jó hangulatú képek születtek, megvártuk a naplementét.

Visszatérve a szállásra a játéké és a táncé lett a főszerep, egyesek fáradhatatlanok voltak, ritmusra roptuk kifulladásig.

Pünkösd vasárnapján több program közül lehetett választani, voltak akik az Arka-patak mentén túráztak egy igen látványos és hosszú szakaszon. Míg mások újból kerékpáron töltötték a napot, Gibárt és Vizsoly környékén a vízerőművet és a mézmúzeumot keresték fel, benéztek a kőfejtőbe. Akadtak akik a boldogkőváraljai vár korhű jelmezes tárlatvezetését választották. De arra is volt jelentkező, hogy egy szlovákiai kiruccanás kerékpárral, alig 117 km-es körre.

Az este közös főzéssel folytatódott, lelekes kukták tüsténkedtek a tűz körüli tennivalókban.

Majd ugyancsak a játék és a tánc következett. 

Másnap reggel nem volt más hátra, mint búcsút inteni, ennek a nagyon kedves helynek, várt ránk a hazaút egy ismét dombokkal tarkított vidék, most Mád felé tekertünk. Jó szívvel idézzük majd vissza e túra kellemesen szép emlékeit, emlékezetes pillantait és a vendégház finom, éppen érő cseresznyéjét. Az itt kapott feltöltődés még sokáig elkísér minket a szürke hétköznapokon.

További fotók a képre kattintva:

Angi fotói:

Vegyes fotók:

Enikő fotói: