Az utazás már önmagában kalanddal indult. Vonattal vágtunk neki az útnak, Budapesten átszállással. A fővárosi megálló egy kis külön élmény lett, hiszen kerékpárral lehetőségünk nyílt bepillantani a belvárosi forgatagba, megnézni a Parlament környékét, majd a Déli pályaudvarról folytattuk utunkat Siófok felé.

Megérkezés után rögtön megkaptuk a nyári kihívást: rekkenő hőségben indultunk neki a Balatonvilágos felé vezető szakasznak. A magaspart azonban minden fáradtságot feledtetett. Fentről lenézve a magyar tenger egészen különleges arcát mutatta: a kék és zöld árnyalatokban játszó víz, a távoli partok és a hatalmas balatoni panoráma egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtott.

Innen tovább tekerve Balatonfüredig jutottunk, ahol az első nap közel 50 kilométerrel a lábunkban érkeztünk meg a kempingbe. A part közelsége igazi ajándék volt – egy esti fürdőzés, egy kis pihenés, és máris új erőre kaptunk. Sajnos két túratársunk számára itt véget ért a kaland egy sajnálatos baleset miatt, így ők nem tudták velünk folytatni az utat.

A második nap korai indulással kezdődött, mert tudtuk: a nap közepén már igazán próbára tesz minket a hőség. Az út Tihany felé vezetett, és természetesen nem hagyhattuk ki az apátsághoz vezető kis „kitérőt” sem – ami azért lábban mérve már komolyabb kihívásnak bizonyult. De a kilátás és az élmény minden kaptatót megért.

A következő órák mottója egyszerű volt: fel és le, közelebb a Balatonhoz, majd távolabb tőle, újabb dombok és újabb emelkedők. A táj minden kanyarban más arcát mutatta. Jött Badacsony, majd a híres Római út – gyönyörű, különleges, de azért az erőnket is próbára tevő szakasz. Nem csoda, hogy Szigligetnél jól esett egy kis strandolós megálló, mielőtt továbbindultunk volna Keszthely felé. A nap végén a szálláson a medence hűsítő vize várta a csapatot.

A harmadik nap már két részre osztotta a társaságot. A rendíthetetlenek nagyobb kalandra indultak: Hévíz felé tettek kitérőt, sőt még a Balatonboglári kilátóhoz vezető utat is megmászták. A többiek a déli part felé vették az irányt, ahol a szabadstrandok mellett haladva egyre nehezebb volt ellenállni a csábításnak. Balatonbogláron végül hosszabb pihenőt tartottunk – egy kis ejtőzés, balatoni hangulat, feltöltődés.

Innen már Balatonszárszó felé gurultunk, ahol ismét közel volt a víz. Egy esti fürdőzés után pedig nem ért véget a nap: utcabál, tűzzsonglőrök és fergeteges hangulat következett. Táncoltunk, nevettünk, mulattunk – minden porcikánk érezte a nap fáradalmait, de a jókedv vitt tovább.

A negyedik napra már csak egy rövidebb szakasz maradt. Siófokig 22 kilométer várt ránk, amit könnyedén teljesítettünk. A vonatig hátralévő időt természetesen a Balaton közelében töltöttük: víz, pihenés, beszélgetések – méltó lezárása lett ennek a különleges körnek.

Négy nap alatt kaptunk mindent, amit egy balatoni bringatúra adhat: perzselő napsütést, kihívást jelentő emelkedőket, csodás panorámákat, frissítő fürdéseket, közös nevetéseket és rengeteg élményt.

A hőség minden mennyiségben elkísért minket, de mi kitartottunk. A Balatont megkerültük, a kilométereket begyűjtöttük, és amerre jártunk, vittük magunkkal a jókedvet is. Egy biztos: ez a négy nap sokáig velünk marad.

További képek a fotóra kattintva: 
Angi fotói: