Egerbe érve mindenki a saját tempójában vetette bele magát a város felfedezésébe. A monumentális bazilika, az árnyas Érsekkert, a nyüzsgő Dobó tér mind-mind más arcát mutatta a városnak. Megálltunk Vicuska és Gergő szobránál, majd tisztelegtünk Gárdonyi Géza előtt is, akinek történetei szinte életre keltek a macskaköves utcákon.

Innen Egerszalók felé vettük az irányt, ahol rögtön próbára tett minket a terep: egy komoly emelkedő tornyosult elénk. Nem volt mese, ez már nem az Alföld – mindenki a saját ritmusában küzdötte fel magát, de a csúcson megérkezett a jutalom: hosszú, élvezetes gurulás egészen a termálfürdőig. Innen már csak pár kilométer választott el minket a szállástól.

A délután hátralévő részét a demjéni a termálfürdőben töltöttük, ahol a meleg víz és a pihenés gyorsan feledtette a fáradtságot.

Másnap kombinált túrát terveztünk: bringa és gyalogtúra. Elsőként az egerszalóki sódombot kerestük fel, ami ezúttal sajnos nem a megszokott látványt nyújtotta – a vízhiány nyomot hagyott rajta. Ezután a barlanglakásokhoz vezetett az utunk, ahol különös érzés volt belegondolni, milyen lehetett egykor ilyen körülmények között élni. A sáfránykertben illatok és színek kavalkádja fogadott, igazi felüdülés volt a sok zöld között sétálni.

A következő állomás az egerszalóki víztározó volt, ahol a nyári hőségben különösen jól esett a víz közelsége. Bringáinkat lerakva gyalogosan kerültük meg a tavat, a víz és az azt körülölelő hegyek látványa fenséges volt. 

Délután benéztünk a demjéni családi napra is: finom ebéd, jó hangulat és még egy habparty is belefért.

A napot ezúttal a termáltó fürdőben zártuk, ahol minden pillanat a kikapcsolódásról szólt. Este még maradt energiánk egy kis táncra és beszélgetésre – pont úgy, ahogy egy jól sikerült nap után illik.

A harmadik napon ismét nekivágtunk az emelkedőknek, ezúttal a másik irányból – és bár reménykedtünk, nem lett könnyebb. Egerhez közeledve kettévált a csapat: a vállalkozóbb kedvűek újabb kaptatót leküzdve felkeresték a Noé kertjét, ahol újrahasznosított anyagokból készült, főként állatszobrok sorakoztak. A hely inspiráló hangulata magával ragadott mindenkit – a fényképezőgépek kattogtak, a poénok repkedtek.

Visszatérve a városba még jutott idő egy rövid szabad programra, amely főként az energiakészletek feltöltéséről szólt. A jól megérdemelt gőzgombóc különösen jól esett a sok tekerés után.

Ezután búcsút vettünk Egertől, és Füzesabony felé indultunk, hiszen a vonat nem vár. A perzselő napsütésben róttuk az utolsó kilométereket, de időben megérkeztünk – már csak a biciklik felpakolása jelentett némi kihívást.

Végül kipirulva, kellemesen elfáradva, kissé napbarnítottan, egyesek pecsenyepirosan huppantunk fel a vonatra. Az első igazi nyári kalandunk minden percét kiélveztük: tele élményekkel, nevetéssel és egy jó adag „belecsapunk a lecsóba” érzéssel indítottuk a szezont.

Angi fotói:
Enikő képei: